Sándor, az utolsó Obrenovics a szerb trónon. 1889-ben lett király, miután apja, Milán lemondott.
Ekkor 13 éves volt.

Apja utolsó intézkedésével 1889-ben régenstanácsot állított mellé. Sándor 17 évesen eltávolította ezt a tanácsot, ugyanakkor apja visszatért a politikába, mint a hadsereg főparancsnoka.

Milán egy német hercegnőt szemelt ki hitvesül fiának. A terv a német császárnak is tetszett, mert így remélt további szövetségest szerezni a Balkánon.

Sándornak azonban már megvolt a maga választottja, a nála idősebb Draga Mašin, egy cseh mérnök özvegye. Az özvegyről az a hír járta, hogy meddő, így pedig nem képes a dinasztia szempontjából létfontosságú trónörökös világra hozatalára.

Amikor bejelentették a házasságot, az egész kormány lemondott, Milán exkirály pedig profetikus levélben arra figyelmeztette fiát, hogy lépésével szakadékba taszítja Szerbiát.

A népszerűtlenség gyökerei természetesen nemcsak a szerencsétlen házasság és az utóddal kapcsolatos ügyetlen manipulációk voltak, hanem Sándor erőszakos, antidemokratikus politikája is; a parlament és az ellenzéki sajtó ellen tett lépései, majd a belgrádi főiskola hallgatói tüntetésének szétveretése.