(Makád, 1861. dec. 25. – Kiskunhalas, 1906. máj. 22.)

Nyelvész, turkológus, az MTA levelező tagja (1903). Az egyetemet Bp.-en végezte. Ezután 4 évig a bp.-i kereskedelmi akadémián a török nyelv tanára.1884-ben törökországi tanulmányutat tett.

1887-től nagykőrösi, 1888-tól kiskunhalasi gimn. tanár. 1906-ban egy.-i tanárrá nevezték ki, katedrájának elfoglalását azonban halála megakadályozta.

Kutatásai az összehasonlító nyelvészet, az irodalomtörténet és történet területére vonatkoznak; legjelentősebbek török nyelvészeti munkái. Az ő fordításában jelentek meg 16. sz.-i török történetírók magyar vonatkozású szövegei az MTA által közzétett Török történetírók c. sorozatban (I – II., Bp., 1893 – 1896).

Fő művei: A kasztamuni tőrök nyelvjárás (Bp., 1885); Csagatáj szótár (Bp., 1903); Török nyelvemlékek a XIV. század végéig (Bp., 1904); A közép-ázsiai török irodalom (Bp., 1904). – Irod. T. J. (Századok, 1906); Németh Gyula: T. J. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XXII. Bp., 1934).