Bölcseleti doktor, főgymnasiumi tanár, P. Károly m. kir. államvasutak üzletvezetője s főfelügyelője és Horváth Annának (Horváth Mihály történetíró unokahuga) fia, szül. 1869. decz. 16. Aradon; középiskoláit ugyanott végezte 1887-ben; ezután a budapesti egyetemen négy évig bölcseleti tudományokat hallgatott.

Két évig a tanárképző-intézet ösztöndíját élvezte. 1890-ben: Az aesthetikai érzések psychologiája cz. pályamunkával megnyerte az egyetem aesthetikai pályadíját. E pályamunka utolsó ötöde mutatványkép megjelent a Philosophiai Szemlében (1891). 1891-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert az aesthetikából, a magyar irodalomból és a franczia philologiából; ugyanezen évben tanári szakvizsgálatot tett a magyar nyelvből és irodalomból és a franczia philologiából.

Az 1891-1892. tanévre ezer forintos ösztöndíjjal Párisba és Dijonba küldetett ki a franczia nyelv és irodalom tanulmányozása végett. Párisból Londonba is átrándult. 1892-93-ban önkéntesi évét szolgálta a 33. gyalogezrednél és a tiszti vizsga letétele után tartalékos hadnagy lett ugyanazon ezredben. 1893-ban a lőcsei m. kir. áll. főreáliskolához került helyettes tanárnak.

Ez első gyakorlati év után 1894-ben tanári oklevelet nyert. 1896-ban rendes tanárnak nevezték ki ugyancsak a lőcsei áll. főreáliskolához. 1898-ban szünidei tornatanító-tanfolyamot végzett és tornatanító-oklevelet szerzett középiskolák felső osztályaira is szóló képesítéssel. 1900. részt vett a középiskolai tanárok részére tartott játéktanfolyamon.

A lőcsei vívó- és tornaegyesületnek tiszteletbeli tagja, annak évekig művezetője volt a vívásban, újabban a tornázásban is, e mellett számos gyalogtourt rendezett a Szepességen és a szomszédos vármegyékben. Az Uránia magyar tudományos egyesület irodalomtörténeti, nyelv- és széptudományi szakosztályának választott tagja. 1903. jún. 30. óta a társadalomtudom. társaság választmányi tagja. 1904. szept. áthelyezték a bpesti ... Damjanics-u. VII. ker. főgymnasiumhoz rendes tanárnak.

1890-ben a Divat-Salon lyrai pályázatán az első díjat nyerte: hanyatló ifjúkor cz. versével és a díjat a Reviczky síremlékére adományozta. 1891-től aesthetikai, psychologiai czikkeket írt belföldi és külföldi folyóiratokba s költeményeket Pekry Károly névvel a fővárosi s vidéki lapokba.