Almásy György (Felsőlendva, 1867. aug. 11. – Graz, 1933. szept. 23.):

Ázsia-utazó, állattani és néprajzi gyűjtő. László Afrikautazó atyja.

Grazban végezte a jogi egy.-et. 1897-ben bejárta Dobrudzsát és útjáról igen értékes ornitológiai gyűjteményt hozott haza.

1900-ban utazott először Ázsiába Stummer-Traunfelsszel, a grazi egyetem zoológus tanárával.

Felderítették az Ili folyó környékét, az Isszikkul keleti vidékét, a Tien San addig ismeretlen harmadik, déli hegyláncát. Útjának zoológiai eredménye mintegy 20 000 gyűjtött állat (nagyobbrészt madár), köztük nem egy új faj volt. 1906-i második ázsiai útján Kína É-i részének földrajzi, földtani, meteorológiai, néprajzi és gazdasági viszonyait tanulmányozta.

– M. Madártani betekintés a román Dobrudzsába (Bp., 1898); Utazásom orosz Turkesztánba (Bp., 1903); Vándorútam Ázsia szívébe (Bp., 1903). – Irod. Cholnoky Jenő: A. Gy. utazása Belső-Ázsiában (Földr. Közl., 1904); Agárdi Ferenc: A. Gy. Kirgizisztánban. A nagyvilág magyar vándorai (Bp., 1955).

Almásy Györgyöt, mint felfedezőt és kutatót a kiszáradó vidékek izgatták: Belső-Ázsiába szervezett expedíciókat, ahol a lefolyástalan, sós vizű, egymástól elszigetelődött tavakban lehetőség volt sajátos, bennszülött élővilág kialakulására. Első tien-sani útjáról jelentős állattani anyagot hozott haza, a Vas megyei Borostyánkon (ma Berstein, Ausztria) lévő kastélyába.

A gyűjteményt hazai és külföldi tudósok dolgozták fel. Második tien-sani expedíciójáról sajnos csak az útitársak visszaemlékezéseiből tudunk, pedig az onnan küldött levelei, naplórészletei megvannak Bécsben élő unokájánál. Ezek feltárása talán megvilágítaná, mi történt ott, azon az utazáson, ahonnan megcsömörlötten tért haza, és azután teljesen visszavonultan élt.