LENIN, Vlagyimir Iljics (1870-1924)
Eredeti nevén Uljanov. Szovjet-orosz politikus, az 1917-es októberi forradalom szellemi előkészítője és egyik vezére, a szovjet állam létrehozója és vezetője, a kommunizmus ideológiájának kidolgozója. Fiatal korában ismerkedett meg Marx műveivel, és forradalmárokkal is kapcsolatba került. A jogi egyetemet magánúton végezte el, ügyvéd lett, de nézetei miatt börtönbe került, és száműzték. Később külföldre emigrált, ahol jelentős erőfeszítéseket tett egy "új típusú párt" megalapításának érdekében. Az 1905-ös forradalom hírére hatzatért, de azután ismét emigrációba kényszerült. A világháború kitörésekor azt hangoztatta, hogy a munkásosztálynak a háborúból a polgárháborúba való átmenetet kell elérnie. II. Miklós bukása után társaival hazasietett, és fokozatosan vezető szerepre tett szert. El tudta fogadtatni a forradalom szükségességét, és élére állt a mozgalomnak. A forradalom győzelme után úgy látta, hogy a hatalom megtartása érdekében mindenképpen békét kell kötni a központi hatalmakkal. 1918-ban megalázó feltételekkel írták alá az erre vonatkozó megállapodást. Még ez évben merényletet követtek el ellene. Rövidesen polgárháborúba sodródott Oroszország, a bolsevikok nagy nehézségek árán tudták megszilárdítani hatalmukat, és ennek érdekében a terror alkalmazásától sem riadtak vissza. Lenin új gazdaságpoltikát (NEP) vezetett be, megpróbálta a pártot és annak politikáját saját elképzelései szerint alakítani, de egyre romló egészségi állapota miatt sem volt erre képes. Utolsó erőfeszítéseivel meg akarta akadályozni az egyszemélyi vezetés kialakítását és Sztálin hatalomra kerülését, de kudarcot vallott