Ibsen 1828-ban született Norvégiában. Gyógyszerészinasból lett dramaturg a Krisztianai színházban majd élete második felében Rómát választotta lakhelyének.

A magyar közönség elsősorban a Peer Gynt-öt, a Nórát, a Hedda Gablert, a Solnessi építőmestert, a Vadkacsát ismeri tőle.

Ibsen legfőbb ihletője a vágy. Hősei magát az életet sóvárogják, magát a teljes életet, amely talán ezen a földön meg sem valósulhat - tönkre is mennek ebben a vágyódásukban. Peer Gynt is mindennapi ember, aki önmaga akar lenni, de minduntalan beleütközik a hétköznapi hazugságokba, öncsalásokba, apró megalkuvásokba. Nóra is teljes ember kíván lenni. Először Emberként és csak másodsorban Nőként akarja birtokba venni az életet, ezért hagyja el a babaszobát.

Az igazi ibseni hangulat északi, borongós, sejtelmes, kimondhatatlan vágyak köde, reménytelen melankólia.

Ibsen is magányos ember volt. Alig voltak emberi kapcsolatai. Feleségét bár tisztelte, mégis távoltartotta magától. Családjával nem érintkezett, szülőföldjét nem tartotta fontosnak látogatni. Férfikorát nagy részt külföldön, hotelszobákban töltötte, és nem is érezte fontosnak, hogy otthont teremtsen. 

Mindent elért, amit író elérhetett, és mégis úgy érezte - leveleiben sokat ír róla - valamit elmulasztott, talán a legfontosabbat, de most már késő. Erről szólnak időskori drámái. Ibsennek is választania kellett Alkotás és az Élet között. Vajon Ő választott vagy a Mű választotta őt?