(Mátészalka, 1860. máj. 1. – Bp., 1924. ápr. 24.): mérnök, műegyetemi tanár. A vasbetonépítés meghonosítója M.-on. Mo.-ra települt lengyel családból származott. A pesti Műegy.-en végezte tanulmányait 1884-ben, majd ösztöndíjjal Párizsban tanult és az Eiffel-cégnél dolgozott. 1888-ban visszatért Bp.-re, ahol 1889-ben mérnöki irodát nyitott. 1897-ben műegy.-i magántanár, 1902-ben az első műszaki doktor, 1906-tól az út- és vasútépítéstan ny. r. tanára a műegy.-en. A Hennebique-féle szabadalmak alapján számos vasbeton szerkezetű víztornyot, hidat és más magasépítményt tervezett és épített: a kőbányai, a szegedi és a margitszigeti víztornyokat, az örményesi Temes-hidat, a Ganz Vagon és Gépgyár szerelőcsarnokát és egyéb gyár- és raktárépületeket. Tőle származnak a Lánchíd újjáépítésének tervei is. 1920-tól a Mérnök Egylet, 1921-től a Közmunkatanács elnöke, 1924-ben a Budapesti Mérnöki Kamara első elnöke.