Modern állam, modern bürokrácia, modern statisztika

1867-ben megalapították a Központi Statisztikai Hivatalt. Miután a statisztikának eléggé rossz a társadalmi megítélése, és hajlamosak vagyunk, tudatlanságunkból eredően, valamilyen bíbelődésnek-piszmogásnak felfogni az egészet, gyorsan hozzá kell ehhez tenni, hogy égető szükség volt rá, sőt már nélkülözhetetlen is volt a további modernizáció szempontjából. Az egész országra kiterjedő adatgyűjtések és az összesítések, elemzések számára az adatszolgáltatások intézménye volt ez, amelytől meg lehetett kérdezni, hogy hány lakosa van az országnak, ezek milyen korúak, milyen a férfiak és a nők aránya, milyenek a jövedelmi viszonyok, milyen a foglakoztatottság megoszlása, milyen a lakosság iskolázottsági állapota, vagy éppen mennyi az analfabéták száma.
Egyszóval szinte mindent meg lehetett kérdezni ettől a hivataltól, és egyre több kérdésre tudott pontos választ is adni.
A politikusoknak, ha ellenőrizni akarták elgondolásaik realitását, ettől kezdve nem kellett találgatásokra hagyatkozniuk. A születendőben lévő társadalomtudományok szilárdan támaszkodhattak a KSH-ra, és néhány ilyen tudományág, köztük a modern korban igen fontossá váló szociológia, el sem képzelhető a KSH és adatai nélkül.

A századforduló környékén megbecsülték az intézményt: 1898-ban új székházat kapott, könyvtára igen jelentős a hasonló európai könyvtárak között, és 1897-ben törvényt hoztak a m. kir. központi statisztikai hivatalról, amely szabályozza az adatgyűjtéseket, az azokban való részvétel feltételeit.

A Központi Statisztikai Hivatal második igazgatója volt Jekelfalussy, aki sokat tett a modern magyar adatgyűjtés és adatfeldolgozás megszervezéséért, valamint az eredmények közzé tételéért. Hozzáértése elsősorban a felhasználhatóság, a célszerűség terén nyilvánult meg, amelynek következtében megújultak és egységesekké váltak a KSH publikációi.