A technikának a hadviselésben való alkalmazása épen olyan régi, mint maga az emberi nem.

A hadászati technika azzal, hogy mindinkább fokozódó gyorsasággal és könnyüséggel természeti és földrajzi akadályokat kellett legyőznie és a hadmüveletek czéljára felhasználható közlekedési utakat kellett teremtenie: az országokat és a világ népeit közelebb hozta egymáshoz. De minél nagyobb az akadály, annál nagyobb a haladás is. Manapság, amikor ugyszólván mindenki katona, vagy legalább is népfölkelő, illő, hogy a hadászati technikával, melynek szerepét némelyek csak rombolónak, mások azonban üdvösnek is tartják, közelebbről megismerkedjünk.

A technika igazi remekeinek az önműködő kézi fegyverek mellett a gyorstüzű ágyukat tekinthetjük. Az ágyukra még nem alkalmazzák kellően a gyorstüzelés elvét, csak annyiban, hogy a hátralökés a csövet a lövegtalp szánkóján hátratolja; a hátralökés folytán összeszoritott erős rugó aztán a csövet újra a lövő-állásba helyezi előre. Tehát az ilyen ágyuból gyorsabban tüzelhetünk, miért is *gyorstüzű* ágyunak nevezzük.

A lövegekkel együtt a lövedék is tökéletesedett; az első lövedékek kövek, a későbbiek tömören kovácsolt vasgolyók voltak. Utánuk üres golyókat alkalmaztak, melyeket lőporral töltöttek meg (gránát), úgy, hogy a mikor sok darabra robbantak szét, egyszerre több embert tehettek harczképtelenné. A mostani kis űrméretű lövedékek hússebei olyanok, mint a régebbi ólomlövedékéi, de csontsebei veszélyesebbek. A gyorstüzű ágyuk átlag mindenütt 7•5 cm.-es ürméretüek (nálunk 7•65); irányzékkal való lőtávolságuk 5000 méter, lövedékük induló sebessége 500-600 méter.

Ma már kisebb, 53-58 milliméteres gyorstüzű ágyukat is használnak, azonban nem mint tábori ágyukat, minthogy sikharczban gyenge volna az ilyenek hatása, hanem hadihajók árboczkosaraiban helyezik el, hogy az ellenséges hajók fedélzetét pásztázzák velök végig.
Itt emlitjük meg végül, hogy olyan készülékkel is tettek már kisérletet, mely a lövés durranását elhallgattatja. Az ebbeli kisérletek azonban eddig még nem vezettek megfelelő eredményre.
Minden katonai fegyvert akként kell gyártani, hogy alkatrészeit egy más fegyverével ki lehessen cserélni, úgy hogy két megrongálódott fegyverből egy használhatót állithassunk össze.

Ez a körülmény nagy faladatot ró a fegyvergyárakra s még az óragyártásnál is pontosabb munkát követel.