A likőripar kialakulását történeti sorrendben a gyógyító füvek alkoholos kivonata, a különféle gabona- és gyümölcspálinkák természetes vagy édesített változatainak készítése és fogyasztása előzte meg.

Ennek is voltak már nagyon régi előfutárai, mint pl. a homéroszi korban ismert, ürömmel ízesített és mézzel édesített bor. A növényi drogokkal ízesített italok tehát ősi eredetűnek tekinthetők. Kezdeti alakjukban akár a mai vermutok, az édes és keserű növénylikőrök vagy a kóla típusú, alkoholmentes üdítőitalok őseiként is felfogható…

A magyar likőripar kialakulása, az iparszerű termelés a 19. század második felére tehető. A kisebb királyi haszonbérletekből fejlődtek ki a likőrgyártó vállalkozások. A fogyasztók ízléséhez igazodva mind több és több változatban készítették az italokat. Különféle ízesítőkkel és mézzel, később cukorral, ún. édes pálinkákat is árusítottak. Sokat tanultak a bortermelőktől és a kereskedőktől, így nem csoda, hogy a likőripar eszközei, szerszámai, gépei, berendezései ma is legnagyobbrészt azonosak a borászatéval. E vállalkozások legtöbbször a tulajdonosok közvetlen személyes vezetésével dolgoztak. A Braun Likőrgyárat Braun Lajos 1839-ben alapította, Budapesten, majd fiai lettek a tulajdonosok, így lett Braun Testvérek a cég neve. Később egyetlen főnök volt, Braun Géza. A Hubertus likőr az ő ötletéből született.

Gschwindt Mihály dohányiparos és nagykereskedő 1853-ban Pesten megvásárolta a Günther Pál-féle szesz- és élesztőkészítő üzemet. A likőrgyártó engedélyt 1856-ban kapta meg. Az engedélyezés után alakult részvénytársaság, az 1869-es pénz- és hitelválságot is túlélve, évről évre fokozta termelését.

1866-ban alakult a Zwack-féle Likőrgyár. A likőripari termékeket gyártó és forgalmazó cég termékei már a kezdeti években igen jó minőségűek voltak, választékos csomagolásban belföldön és külföldön egyaránt ismertekké váltak. A gyár az 1880 és 1885 között megrendezett kiállításokon két aranyérmet és négy elismerő kitüntetést kapott termékeinek kimagasló minőségéért. Legjelentősebb exportterméke az Unicum gyomorkeserű volt.

A 19. században kialakult likőripar következô nagyüzeme az 1911-ben alapított Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár Rt. volt...
Az ismertetett nagyobb likőrgyárakon kívül fontos szerepe volt Budapesten a következő cégeknek: Gottschlig Ágoston (különleges rumjai), Gessler Siegfrid (Altvater likőr), a Stock-gyár (Adriatica konyak), a Hobe Damase és Társa Rt. (konyak és rum), Engel Bernát (likőrök és rumok), Grauer Miksa (konyak és pálinka). Vidéken a soproni Hillebrand (az ezzel a névvel forgalomba hozott konyak), Esztergomban a Schrank Testvérek ( Meggy lelke likőr), Székesfehérváron Karl József és Fia (Kajofi keserű), Pécsett Geiger Kálmán (Mecseki itóka), Szegeden Petzáuer Miksa (likőr és rum).

A magyar likőrgyárak tevékenységük kiszélesítését a választék bővítésével igyekeztek elérni. A hazai körülményeknek megfelelően a kiváló minőségű gyümölcslevek, a kisüsti pálinkák ízválasztéka és a kornak megfelelő zamatharmóniája, a csomagolás (üvegforma, üvegszín, címkézés) tetszetős kivitele Európa-szerte ismert, jó minőségű termékeket eredményezett. A mai választék is a századforduló körül alakult ki, majd a kornak megfelelően némileg módosult választékkal, alkohol- és cukortartalommal, üvegforma- és címkeváltoztatásokkal jelent meg a piacon.

Részlet Dióspatonyi Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig c. művéből