A porosz-francia háború Franciaország vereségével ért véget.

A háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg 1870-ben, és kikiáltották a második köztársaságot.

1871. március 18-án felkelés tört ki, a felkelők hatalmukba kerítették a várost, és március 22-én megalakult a kommün. A kommün bizottságokat alakított, melyek különféle szociális rendelkezéseket hoztak (munkaidő maximálása, egy-két üzem államosítása, ingyenes közoktatás stb.) ám "Frankel Leót, a Pestről elszakadt kereskedelmi népbiztost kivéve legtöbbjük csak azt tudta a népforradalomról, hogy ilyenkor az ember föltépett ingére mutatva ide lőjjeteket kiált a katonáknak..." (Cs. Szabó László)

Frankel Leó Óbuda-Újlakon született, ötvösmunkásként vándorolt az 1860-as évek elején Németországba.

Megismerkedett a munkásmozgalommal és Lassalle tanaival. 1870-ben rövid börtönbüntetést kapott tiltott szervezkedésért.

1871 márciusában a kommün munka- és kereskedelemügyi bizottságának tagja, majd vezetője lett.

A bukás után Londonba menekült, tagja lett az I. Internacionálé főtanácsának, baráti viszonyt létesített Marxszal és Engelsszel, az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeinek levelező titkára volt. 1872-ben a francia hadbíróság távollétében halálra ítélte. 1875-ben Ausztriában letartóztatták, majd átadták a magyar hatóságoknak. A vizsgálati fogság után a Munkás Heti Krónikát szerkesztette, foglalkozott a munkásság és parasztság, a női és gyermekmunka problémáival és a zsidókérdéssel. 1878-ban megszervezte az első magyar munkáskongresszust és létrehozta a Nemválasztók Pártját.

1880-ban megszervezte a Magyarországi Általános Munkáspárt kongresszusát.

1881-ben perbe fogták, szabadulása után Bécsbe távozott, majd 1889-ben Párizsban telepedett le, ahol részt vett a II. Internacionálé előkészítésében, melynek később egyik elnöke is lett, és képviselte a Magyarországi Általános Munkáspártot.